A kávé története röviden

   A forró italt az 1410-es évektől fogyasztották az Adeni-öböl, illetve a Vörös-tenger túlsó partján, Adenben, Mekkában és Kairóban. A kávéivás szokása a XVI. század végére az egész arab világban elterjedt.

   Konstantinápolyban már az 1550-es években szokássá vált a kávézás. A kávéházak működését, összeesküvésektől félve Szulejmán szultán 1542-től többször igyekezett korlátozni. A tilalmak azonban nem voltak hosszú életűek, és a török birodalom 1730-ban állami monopóliummá tette a kávé árusítását.

   A 16-17. században a hajós népek kereskedői a cukor, dohány, kakaó, fűszerek mellett, a kávét is egyre nagyobb tételben szállították. Örmény és görög kereskedők szállították a kávét Velencén keresztül Olaszországba. Franciaországba a Napkirály idején a török követ, Szolimán aga vitte, és fogyasztása hamar kedveltté vált.


   1650 után egymás után nyíltak meg kávéházak Európa nagyobb városaiban. Magyarországon feltehetőleg a törökök 150 éves uralma alatt ismerték meg a kávét. A kávé szót Zrínyi Miklós írja le először a Szigeti Veszedelem 3. énekében:

Egymás közt sok dologról beszélgetének.
Káuét kicsin finchából hörpölgetének…

   Nagyobb mértékben való fogyasztása azonban csak Buda visszafoglalása után terjedt el. Hazánkban az első kávéházak a XVIII. század első felében nyíltak meg.

(Innen kölcsönöztem)

¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤

 

   A kávé elterjedésének kezdeti időszakából való a történet kétféle változatban is, amiből ma is élő szólásmondás lett. Olyan szép, hogy akár igaz is lehetne:

   Az egyik változat szerint 1541-en, Buda török megszállásakor hangzott el a mondat, amikor Enyingi Török Bálintot II. Szulejmán "vendégül látta", a másik szerint 1684-ben Thököly Imre hasonló kimenetelű vendégeskedése alkalmából, a nagyváradi pasánál. A vendég a keleti lakoma végeztével sietve távozott volna a kényelmetlen vendégségből, amikor a vendéglátó így marasztalta: "Ne siess uram, hátra van még a feketeleves!"